"Depresszionista"

A napokban rá kellett jönnöm, hogy a kelleténél is többet depressziózok... Ez talán adódhat abból, hogy mindenki rajtam veri le a feszültséget, legyen az baráti baj, családi gond, egészségügy, akármi halál bigyusza, mindenképp engem kell elővenni ennek elűzésére.

Nem tudom, ez most ön-pszichológia lesz, de lehet félek attól, hogy ezek, amiket én meghallgatok, velem is bekövetkezik, vagy ha már egyszer megvolt, majd még jön megint. Majd egyre többször. Talán növekszik bennem a félelem, és bár olyan vigyorex vagyok, valamint oltári nagy leplező mester, de annak ellenére odabent csak halmozódik bennem a feszültség, a stressz, és megjön a sírhatnék.

Sírhatnék, valóban. De ugyan ki a francnak?

Nem tök felesleges?

Én szépen mindenki végig hallgatok, mint egy jó pszichiáter, majd együtt keresünk megoldást mindenre. Vagy könnyebben, vagy nehezebben.

Mikor bezzeg jönnék én a lelkizéssel, akkor bocs, vagy elfoglalt vagyok, vagy nem érek rá(d), filmezek, játszok, nem is tudom mi volt még... a lényeg hogy sok minden. 

Szép lassan talán sikerül nekem is lenyugodnom, mivel végre ezen a rohadék egy helyen ki tudom adni magamból, és csak írok és írok.

De valamit jegyezzen meg mindenki!

Ezt:

Köszöntem szépen! ^^